Ez az az eset,
amikor sosem ettél előtte hasonlót, érdekes-felemás ízélmény volt az étteremben, de
kíváncsivá tett, utánanézel kicsit a világhálón és elkészíted otthon a saját
verziódat. Mondhatni csak inspirálódsz az eredetiből,
ami szintén csak annyira volt eredeti, amennyire egy itteni libanoni étterem
autentikus ízeket tud hozni.
A rózsavíz az Aranyember Senki szigetét juttatja
mindig eszembe, ha pozitív dologgal szeretném asszociálni, de leginkább a
pacsulis kölnivizet, amit eszemben sem volt soha megkóstolni. Ezért is volt
furcsa ízélmény az ashta.
Tegnap az üzletben a sütemény-kellékes polcon
megláttam a rózsavízzel ízesített rahátot, és eszembe jutott a januárban
kóstolt édesség. Ma elkèszült az én ashta-krémem tejjel, tejszínnel,
rizsliszttel, bourbon-vaníliás cukorral, vágott pisztáciával, kis
"szultánkenyér" darabokkal. Az eredeti is egy magas zsírtartalmú desszert,
nem titkolom, ez is kalóriadús.
