Még egy képkocka az
elmúlt hétvége nagy konyhai kalandozásából. Kacsacomb konfitálás. És nem is a
fogalom ijesztő, hanem az Idő, amit rá kell szánni, mert van aki 4! órát említ.
Konfitáljuk, gondoltam, ha már ez a trendi eljárás, no és ami fontosabb, hogy a legízletesebb, állítólag. Nagymamám és anyóm minden télen konfitált, disznóvágás után, de ők csak kisütötték a húst, kolbászt zsír alatt minden szakszó nélkül, és hagyták őket beledermedni, majd így volt jó sok vasárnapon át a kikavart krumplipüré mellé illatos-omlós csemege. Tartósító eljárás, mondja a nagykönyv. Oké. Majd máskor gondolunk a télre is.
Alámerítettem én is a felforrósított zsírba a só-bors-rozmaring trióval bepácolt combikat, miután pár perc alatt megpírítottam mindkét oldalukat. Az előkelő társaságba még belevegyítettem egy gerezd félbevágott fokhagymát, két kis babérlevélkét és a leglassúbb lángon lefedett serpenyőben két órán keresztül várakoztam. A végefelé csak, nem akartam, hogy megégjenek, még adtam hozzá kakukkfüvet és még kevés rozmaringot. Egy tejfölös vödörke sima kacsazsír alakult át ezidő alatt ízletes-fűszeres kenhető finomsággá. A metamorfózis szemmel is jól látható volt, de kóstoláskor értettük meg, hogy mit esznek annyira a kacsacombon. Párolt lila káposztával és krumpli pürével zseniális fogás.
A káposzta is kapott babérlevelet, sót, borsot, de a csel, az előkaramellizált egy kanál cukorban van, amivel indul a párolás, attól még különlegesebb az íze. A püré, egyszerűen csak a megszokott formájában, a legjobb kiegészítőnek bizonyult, nála a habosra kavarás a lényeg.
Nem minden konyhai pepecselés éri meg a rászánt időt, de ez nagyon!
Konfitáljuk, gondoltam, ha már ez a trendi eljárás, no és ami fontosabb, hogy a legízletesebb, állítólag. Nagymamám és anyóm minden télen konfitált, disznóvágás után, de ők csak kisütötték a húst, kolbászt zsír alatt minden szakszó nélkül, és hagyták őket beledermedni, majd így volt jó sok vasárnapon át a kikavart krumplipüré mellé illatos-omlós csemege. Tartósító eljárás, mondja a nagykönyv. Oké. Majd máskor gondolunk a télre is.
Alámerítettem én is a felforrósított zsírba a só-bors-rozmaring trióval bepácolt combikat, miután pár perc alatt megpírítottam mindkét oldalukat. Az előkelő társaságba még belevegyítettem egy gerezd félbevágott fokhagymát, két kis babérlevélkét és a leglassúbb lángon lefedett serpenyőben két órán keresztül várakoztam. A végefelé csak, nem akartam, hogy megégjenek, még adtam hozzá kakukkfüvet és még kevés rozmaringot. Egy tejfölös vödörke sima kacsazsír alakult át ezidő alatt ízletes-fűszeres kenhető finomsággá. A metamorfózis szemmel is jól látható volt, de kóstoláskor értettük meg, hogy mit esznek annyira a kacsacombon. Párolt lila káposztával és krumpli pürével zseniális fogás.
A káposzta is kapott babérlevelet, sót, borsot, de a csel, az előkaramellizált egy kanál cukorban van, amivel indul a párolás, attól még különlegesebb az íze. A püré, egyszerűen csak a megszokott formájában, a legjobb kiegészítőnek bizonyult, nála a habosra kavarás a lényeg.
Nem minden konyhai pepecselés éri meg a rászánt időt, de ez nagyon!
