Élénk színekben pompázó vasárnapi ebéd

Még egy képkocka az elmúlt hétvége nagy konyhai kalandozásából. Kacsacomb konfitálás. És nem is a fogalom ijesztő, hanem az Idő, amit rá kell szánni, mert van aki 4! órát említ.

Konfitáljuk, gondoltam, ha már ez a trendi eljárás, no és ami fontosabb, hogy a legízletesebb, állítólag. Nagymamám és anyóm minden télen konfitált, disznóvágás után, de ők csak kisütötték a húst, kolbászt zsír alatt minden szakszó nélkül, és hagyták őket beledermedni, majd így volt jó sok vasárnapon át a kikavart krumplipüré mellé illatos-omlós csemege. Tartósító eljárás, mondja a nagykönyv. Oké. Majd máskor gondolunk a télre is.

Alámerítettem én is a felforrósított zsírba a só-bors-rozmaring trióval bepácolt combikat, miután pár perc alatt megpírítottam mindkét oldalukat. Az előkelő társaságba még belevegyítettem egy gerezd félbevágott fokhagymát, két kis babérlevélkét és a leglassúbb lángon lefedett serpenyőben két órán keresztül várakoztam. A végefelé csak, nem akartam, hogy megégjenek, még adtam hozzá kakukkfüvet és még kevés rozmaringot. Egy tejfölös vödörke sima kacsazsír alakult át ezidő alatt ízletes-fűszeres kenhető finomsággá. A metamorfózis szemmel is jól látható volt, de kóstoláskor értettük meg, hogy mit esznek annyira a kacsacombon. Párolt lila káposztával és krumpli pürével zseniális fogás.

A káposzta is kapott babérlevelet, sót, borsot, de a csel, az előkaramellizált egy kanál cukorban van, amivel indul a párolás, attól még különlegesebb az íze. A püré, egyszerűen csak a megszokott formájában, a legjobb kiegészítőnek bizonyult, nála a habosra kavarás a lényeg.

Nem minden konyhai pepecselés éri meg a rászánt időt, de ez nagyon!

Maradék puliszka egyik legfinomabb felhasználási módja

Már említettem, hogy nem szoktam méricskélni, így néha összejön a túlméretezés puliszkafőzésnél is, de ettől még sosem ijedtem meg. Másik elvem az ételt-nem-dobunk-ki az azért-ne-is-unjuk-meggel együtt eléggé inspiratív tud lenni. Igy született meg jó pár éve a tejes puliszka reggeli után, a rántott-töltött puliszka golyós vacsora különböző mártásokkal, szószokkal. Leginkább a murkost szeretem hozzá.

Itt pikáns sajtos és pici mozarella-golyós van terítéken és az orosz rulett elkerülése miatt megjelöltem őket egy kis szárított medvehagymával és szezámmaggal. Régebb készült májkrémes is, azt is érdemes kipróbálni. A golyókat prézlibe forgatva, forró olajban pár perc alatt ropogósra sütve készült most, de kipróbálás előtt van még a darált dióba forgatott és a sütőpapíron-olaj helyett variáns is. A murokszószt egy ideje minden sűrités nélkül készítem, főzés után a két lereszelt, közepes, dinsztelt hagymára helyezett murkot, só-bors-köménnyel ízesítve, kevés 1,5%-os tejjel turmixgépben megkrémesítve semmi lisztes-eresztéket nem igényel. Finom és könnyű még hagymásan is.

Egyik spanyol-viasz-praktikámat itt osztanám meg. Lehet, hogy sokan csak trendi konyhai cuccnak látják a turmixolót, de sem kalóriák, sem pénzecskék szempontjából nem mindegy, hogy ugyanazt a krémes hatást 12%-os zsírtartalmú főzőtejszínnel vagy 1,5%-os tejjel érjük el.

Fehér padlizsán saláta

Többször is ígértem adott témára variációt, kezdeném a vinetta-salátával, amihez kis ehetetlen körítés is tartozik.

Nagymamám otthon néha főz a televízióból, régebb gyakrabban tette, nálam legalábbis mindenképp, nekem nincs ilyen csodamasinám. Pár éve többször említette, hogy az a Zsófi ezt tett bele, azt tett bele, így, meg úgy fűszerezte, milyen ügyes. És így találkoztam először Mautner Zsófia nevével. Nagyon nem mélyedtem el azóta sem a főzéstudományában, de egyike azon keveseknek akiket követek. Egyszerűen szimpatikus az Instan elcsípett ételei mögött rejtőző kulturális tudás, a világkonyhai jártassága, amelyet valószínűleg még diplomataként megalapozott. Tőle van az alábbi finomság váza, de lehántottam róla az elérhetetlenebb árú hozzávalókat, kicsit olcsóbbá tettem. Azért ne mondjunk le finomnak igérkező ételekről, mert van benne pár olyan hozzávaló, melynek az ára vagy lelőhelye macerás. Kihívás a passzoló csere, de jó játék. Ez nagyon bejött.

A fénykép alapján több alapanyag is titokban maradna, ezért vázlatosan: jól megmosott, nem meghámozott, centisre szeletelt, majd felkockázott FEHÉR (édesebb mint a vadlila) padlizsánokat, jó sok (10-15 cikk) fokhagymával zsírpapíron olívaolajjal megfröcskölve, só-borsozva sütőben ropogósra fonnyasztunk. Majd joghurtba (pici majonézzel is lehet dúsítani) friss petrezselyemzöldet aprózva, sós mogyorót vagy dióbelet hozzáadva (pisztácia helyett) máris elkészült a tömény, de nagyon ízletes alternatíva. A fűszerezés pedig szabadon variálható, bár a kivül ropogós, belül vajpuhára sült fokhagyma elég dús hatással van az ízére önmagában. Én főtt kukorica mellé tálaltam ezt a nyári salátát, első alkalommal vegyesen készítettem a kétféle padlizsánból, de tesztelve az ízeket, később a fehérre szavaztam.

Végül, jöjjön egy csendélet a dekoratív alapanyagokkal.

Padlizsánkrém - nyáron is sláger

A vinetta- vagy padlizsánkrém mikéntjéről általában nekünk erdélyieknek kőbe vésett elképzelésünk van: bár az alap legtöbb esetben a majonéz és az apróra vágott hagyma a pépes, szénensült, hámozott tojásgyümölcsös finomságnál, mégis családonként, háziasszonyonként változik annak íze, mint a zakuszkánál.

Ez a változat majonéz helyett kevés olívaolajjal és sült kápia paprikával készült hagyma nélkül, kevés rozmaringos himalayasóval ízesítve. Kicsit félve a szentségtöréstől csak akkor kóstoltattam meg a család otthoni tagjaival mikor több barátnő is bólogatva elkérte a receptet. Fennebb vázoltam is! Lesz még padlizsános, még rendhagyóbban.

Dizájn puliszka

Könnyed és finom kombó a csíkos sajtos puliszka magokkal megszórt koktélparadicsomos rukkola salátával, pirított sonka-morzsával. Igen PULISZKA, és csíkos.

Először félve készült, hogy tejóég-normális vagyok, aztán az ízvilága is nagyon feldobódott a színezőanyagnak használt fűszerpaprikától főzés után. A forma megválasztása megint nagyon sok kreatív lehetőséget rejt. Az ún. "kiborítási" műveletre érdemes figyelni, de ha átlátszó üvegedényt használunk, már (át)látjuk a végeredményt is fejreállva és könnyen kicsusszan, de ne kelljen utána tologatni, az már macerásabb, ha fontos, hogy melegen együk. A puliszka nagyon szuper alapanyag, még lesz fotók sztárja.

Elég nagy trend lett menő magyar séfeknél is simán polentaként emlegetni, ha valaki szégyelli kimondani, tegye, de ajánlom elolvasni Polcz Alaine Puliszkácska írását és máris elkapjuk a valódi hangulatát ennek a szónak.

A bodzaszezon után vagyunk, árulkodó jel, hogy nem friss a fotó, de a szárított bodzaszirmaimból is még "nagy" dolgokra készülök.
Együnk szépen vasárnapi ebédet! Jó étvágyat és szép vasárnapot Mindenkinek!