Puliszka, a sokoldalú csoda

Ha valaki kóstolta gyermekkorában a szilvaízes puliszkát, az talán most nem meresztgeti annyira a szemét ennél az újragondolásnál.

A pirított sonkával, gombával, sajttal rétegelt puliszkatoronyhoz extra kiegészítő az áfonyaszósz. Valódi finomság válik a különböző ízek találkozásából. Próbáljátok ki, max. félóra alatt tálalható.

Endívia. Virág.

Amikor nemrég egy bevásárlóközpont zöldségrészlegén megpillantottam az endíviát, csak arra emlékeztem egy viszonylag régi kóstolásból, hogy illik hozzá a balzsamecetkrém és dió, az íze viszont már nem volt meg. De ez épp elég is volt, hogy megvegyem és a kíváncsiság kreatív megoldásra sarkalljon: ki kell találni egy jó kis passzoló tölteléket a salátacsónakokba.

A múltkori, jól bevált gombatöltelék némiképp módosított változata hipp-hopp el is készült reszelt almából, őrölt földi mogyoróból, reszelt trappistából, sóval, tejföllel összekeverve. Az így kapott massza sikeresen elnyomta az endívia kissé kesernyés ízét, a balzsamecetkrém édes-savanykássága pedig nagyon jó összhatást eredményezett. Próbáljátok ki, meglátjátok, nemcsak a dekorativitás miatt ajánlom partifalatkáknak e roppanós, könnyű ladikokat.

Hagymakrémleves, az új kedvenc

A kibédi hagymakrémleves inspirálta a képen látható elődjét, amit egyik hosszú tusványosi hét után hazafele igyekezve kóstoltam a jónevű Gerendás étteremben. Nagyon finom, krémes volt és elhatároztam, ha nem is cipóban tálalva, de megpróbálom reprodukálni. Azóta már többször készítettem, bár ritkán, mert időigényesebb a többi kedvenc krémlevesemnél.

Ez fehérhagymakrém. Vajon dinsztelt, kevés barnacukorral behintett, sózott, majd megpuhulása után egy kanál liszttel megszórva és tejjel felöntve, két nagyobb fehér hagymából. Botmixeres pépesítés után, szűrőn való átpasszírozása a csel, ez az alapja a tökéletesen krémes állag elérésének. Ezután a kívánt mennyiségig felöntve vizes eresztékkel, majd tejszín, bors hozzáadásával és összeforralással el is készül a különlegesen ízletes krémleves.

Ebben az esetben én sajtchipsszel fokoztam, ami apróra reszelt, kis halmokban sütőpapírra helyezett sajtból készült sütőben. Jó párosításnak bizonyult.

Pirított gríz, az elfeledett köret

A zúzapörkölt nálam az a kategória mint a hántott napraforgómag. A levesből mindig én kaptam az egyetlen zúzát. Gyerekkorunkban pedig szotyizáskor néha megbontottunk előre egy maroknyi magot és azt egyszerre ettük meg az intenzív ízhatás miatt.

Nos, ha átjött a párhuzam, pont ilyen a zúzapörkölt is, tömény finomság a ritkaságból. Bár már elég könnyen elérhető mindkettő, a zúzából készült pörkölt a hosszabb elkészülési idő miatt mai napig ritkaságszámba megy. Nálam legalábbis. A képen láthatót szerettem volna feldobni valami találó, de különleges körettel. Vajban pirított gríz lett belőle megbolondítva kevés tökmagliszttel. A zsírbakása ahogy nálunk nevezték, szintén gyermekkori, mostanában nagyon ritkán készülő étel. Kontrasztban a zúza elkészülési idejével, a pirított gríz pár perc alatt tálalható.

A édes-savanyított főtt, reszelt cékla nagyon jól kiegészíti ezt a fogást nemcsak színében. Egyetek sok céklát, kóstoljátok meg a sós-borsos vajban pirított grízt és szánjatok időt egy igazán ínyenc pörkölt elkészítésére is pulykazúzából. Akkor sem bánjátok meg, ha mindezekre más-más időpontokban kerítetek sort. Külön-külön is nagyon finomak.

Egy újabb krémleves

Volt még hasonló. Valahol megkóstolt, nevéből inspirálódó recept alapján főzött leves. A mai fotón mézes gyömbéres csicseriborsó krémleves. Mi hogyan találkozik ebben a tányérban? Végtelenül egyszerűen, szépen sorban a következőképpen. Vajon megpirul egy evőkanálnyi liszt (nálam a kukorica finomliszt a nyerő) kevés hámozott, apróra reszelt gyömbér és méz hozzáadásával, majd felöntve a jól átmosott, vízzel turmixgépben pépesített csicseriborsó konzervvel, ami só-bors fűszerezés és tejszínnel összeforralás után máris tálalható.

Amikor nincs tejszín, tejjel turmixolom víz helyett. Mindkettő tökéletes a megfelelő állag eléréséhez e konyhagép jóvoltából. Ezt az elkészítési módot mégcsak főzésnek sem nevezném, hisz észre sem vesszük és máris kész. Dobjátok össze, ha tetszenek a hozzávalók. Finom.

Ropogós, mézes csirkefalatok

Budapesti étkezéseim legalább egyike biztosan kínai büfés szokott lenni, amikor pár napot ott tartózkodom. Évek óta kérek mindig a tányéromra ropogós édes csirkét is. Evés közben mindig fürkésztem, hogyan is tudnám itthon reprodukálni hasonló omlósan, kevésbé olajosan.

Elárulom mi a titka a képen látható, szinte desszertnek kinéző mézes szezámmagos bundás csirkemell falatkáknak. Az egyik kétségkívül a rizsliszt használata, a másik pedig, és erre jöttem rá most nagy spanyolviasz felfedezőként, egy nagyon pici szódabikarbóna szórása a panírmasszába, amit a palacsintatésztánál sűrűbb állagúra készítettem ebben az esetben. Ettől könnyen felnő a hús köré vont réteg, amit csak sóval-borssal fűszereztem kis darabkákra vágásuk után. Felhevítettem egy bő kanálnyi mézet, amibe szezámmagot és kevés pirospaprikát szórtam, majd ebben az édes ragacsban gyorsan átforgattam a gombóckákká duzzadt, megsült húsokat. Hidegen is fogyasztható, de frissen igazán omlós, ropogós.