Ma két hónapja indult e virtuális kis betekintő egy lelkes főzőcskéző konyhájába...
Köszönöm az érdeklődést, szívesen válaszoltam a privát receptkérő üzeneteitekre is. Ha sikerült eddig pár finomság elkeszítéséhez inspirációt találni az én ötleteimből, már elértem a célom.
Egy múltkori csajos beszélgetésben egy fiatal feleség megjegyezte, "meglátod aztán majd beleunsz a főzésbe ha napi szinten kell tenned." Én nem csak akkor főzök, ha eszembe jut, majdnem napi szinten és inkább inspiráló tud lenni, mások kedvében járni finom ételekkel. Azt gondolom, hogy a főzés szeretetét egyedül a mosogatás képes lelombozni, de ma már arra is vannak megoldások.
Azért eszünk, hogy éljünk és nem azért élünk, hogy együnk.
Nem ő találta ki, de én ezt apumtól hallottam legelőször, ezért hozzá kapcsolom és ahhoz a mértéktartó, kiegyensúlyozott és soha nem pazarló életvitelhez, ami az otthoni 14 évet jellemezte. Anyu a legfinomabbakat főzi mindig, de nem lehet neki segíteni, olyan fokú precizitást vár el, amire én nem tudok figyelni, ezért néha a tálalásban találtam meg a konyha szépségeit. Aztán a kolozsvári élet és a nem szeretek "borkánokat" csörömpölni több éves rutinja észrevétlen kezembe adta a fakanalat. Elsőként köménymagleves készült anyu telefonos instruálásával, emlékszem...
Azt hiszem, hogy a vágy a szép étkezésre a parafrázisban valahol középen van, az ösztönös létfenntartó viselkedésünkre rárakodott civilizációs vívmány az étel tisztelete.
Amire időnkből szánunk, amire figyelünk, azt tiszteljük, vagy általa éppen embertársainkat, szeretteinket. Az asztal és a rákerülő finomságok egy ilyen megnyilvánulás az esztétikai szempontok mellett, melyek átemelik ezt a területet a művészet világába. Ezzel a szilveszteri, évzáró asztalkával búcsúzom egy rövid időre és ha valaki almás cékla salátát szeretne készíteni vagy töltött gombafejeket, esetleg laska salátát, kijelenthetem, hogy mind nagyon jó választás, nemcsak partizáshoz.
Köszönöm az érdeklődést, szívesen válaszoltam a privát receptkérő üzeneteitekre is. Ha sikerült eddig pár finomság elkeszítéséhez inspirációt találni az én ötleteimből, már elértem a célom.
Egy múltkori csajos beszélgetésben egy fiatal feleség megjegyezte, "meglátod aztán majd beleunsz a főzésbe ha napi szinten kell tenned." Én nem csak akkor főzök, ha eszembe jut, majdnem napi szinten és inkább inspiráló tud lenni, mások kedvében járni finom ételekkel. Azt gondolom, hogy a főzés szeretetét egyedül a mosogatás képes lelombozni, de ma már arra is vannak megoldások.
Azért eszünk, hogy éljünk és nem azért élünk, hogy együnk.
Nem ő találta ki, de én ezt apumtól hallottam legelőször, ezért hozzá kapcsolom és ahhoz a mértéktartó, kiegyensúlyozott és soha nem pazarló életvitelhez, ami az otthoni 14 évet jellemezte. Anyu a legfinomabbakat főzi mindig, de nem lehet neki segíteni, olyan fokú precizitást vár el, amire én nem tudok figyelni, ezért néha a tálalásban találtam meg a konyha szépségeit. Aztán a kolozsvári élet és a nem szeretek "borkánokat" csörömpölni több éves rutinja észrevétlen kezembe adta a fakanalat. Elsőként köménymagleves készült anyu telefonos instruálásával, emlékszem...
Azt hiszem, hogy a vágy a szép étkezésre a parafrázisban valahol középen van, az ösztönös létfenntartó viselkedésünkre rárakodott civilizációs vívmány az étel tisztelete.
Amire időnkből szánunk, amire figyelünk, azt tiszteljük, vagy általa éppen embertársainkat, szeretteinket. Az asztal és a rákerülő finomságok egy ilyen megnyilvánulás az esztétikai szempontok mellett, melyek átemelik ezt a területet a művészet világába. Ezzel a szilveszteri, évzáró asztalkával búcsúzom egy rövid időre és ha valaki almás cékla salátát szeretne készíteni vagy töltött gombafejeket, esetleg laska salátát, kijelenthetem, hogy mind nagyon jó választás, nemcsak partizáshoz.
