Egy kis ínyencség

Ha egy nem mindennapi étellel akartok meglepni valakit, tudjátok róla, hogy szereti a tengeri különlegességeket, de a lehető legegyszerűbb recepttel vágnátok e kalandba, mindenképp próbáljátok ki: a tejszínes kapros polipkar ragut házi színezett tésztával. 🐙

A házi tésztára kell szánni egy délutánt, de utána jó ideig van mit elővenni és a legjobb minőség kerül a tányérba. A zöld spirulina porral színezett tésztát egy előző receptemben már használtam. Semmilyen mellékíze nincs. 💚💜

Ime, ahogy én készítettem, de főzési időben még tökéletesítésre szorul. Sietős embereknek kuktát ajánlok a főzéséhez, legközelebb magam is azzal fogok próbálkozni:

1 tintahalat jól átmosunk, majd mint a legtöbb hasonló herkentyűvel, pacallal, elég szkeptikusak vagyunk ahhoz, hogy ezt felfőzzük vízben és azt a  levét elöntsük, majd a karjait szépen leválasztva, centimetéres vastagságúra felkarikázzuk és olvadó vajra dobjuk. Borsozzuk, sózni csak a végefelé érdemes, hogy ne keményedjen meg, az amúgyis ruganyos textúrájú "hús". Én nagyjából 40 percig hagytam így fedő alatt párolódni, puhulni, közben a felaprított friss kaprot is hozzáadtam. Amikor úgy ítéltem meg, hogy megfelelő a puhaság, felöntöttem még nagyjából 1 dl főzőtejszínnel és ezzel még összeforraltam. Fokhagymát ezúttal nem használtam, hogy a kapor és polip saját íze érvényesüljön, de az elkövetkezőben a kuktafazék bevetése mellett a fokhagyma sem fog elmaradni.

Amint látható és fentebb említettem is, itt főtt tészta körettel tálaltam, de el tudom képzelni egy árnyalatban a polip színei felé húzó rizskeverékre halmozva is a szaftosabb ragut. Legközelebb olyant mutatok.