Többször is ígértem
adott témára variációt, kezdeném a vinetta-salátával, amihez kis ehetetlen
körítés is tartozik.
Nagymamám otthon néha főz a televízióból, régebb gyakrabban tette, nálam legalábbis mindenképp, nekem nincs ilyen csodamasinám. Pár éve többször említette, hogy az a Zsófi ezt tett bele, azt tett bele, így, meg úgy fűszerezte, milyen ügyes. És így találkoztam először Mautner Zsófia nevével. Nagyon nem mélyedtem el azóta sem a főzéstudományában, de egyike azon keveseknek akiket követek. Egyszerűen szimpatikus az Instan elcsípett ételei mögött rejtőző kulturális tudás, a világkonyhai jártassága, amelyet valószínűleg még diplomataként megalapozott. Tőle van az alábbi finomság váza, de lehántottam róla az elérhetetlenebb árú hozzávalókat, kicsit olcsóbbá tettem. Azért ne mondjunk le finomnak igérkező ételekről, mert van benne pár olyan hozzávaló, melynek az ára vagy lelőhelye macerás. Kihívás a passzoló csere, de jó játék. Ez nagyon bejött.
A fénykép alapján több alapanyag is titokban maradna, ezért vázlatosan: jól megmosott, nem meghámozott, centisre szeletelt, majd felkockázott FEHÉR (édesebb mint a vadlila) padlizsánokat, jó sok (10-15 cikk) fokhagymával zsírpapíron olívaolajjal megfröcskölve, só-borsozva sütőben ropogósra fonnyasztunk. Majd joghurtba (pici majonézzel is lehet dúsítani) friss petrezselyemzöldet aprózva, sós mogyorót vagy dióbelet hozzáadva (pisztácia helyett) máris elkészült a tömény, de nagyon ízletes alternatíva. A fűszerezés pedig szabadon variálható, bár a kivül ropogós, belül vajpuhára sült fokhagyma elég dús hatással van az ízére önmagában. Én főtt kukorica mellé tálaltam ezt a nyári salátát, első alkalommal vegyesen készítettem a kétféle padlizsánból, de tesztelve az ízeket, később a fehérre szavaztam.
Végül, jöjjön egy csendélet a dekoratív alapanyagokkal.
Nagymamám otthon néha főz a televízióból, régebb gyakrabban tette, nálam legalábbis mindenképp, nekem nincs ilyen csodamasinám. Pár éve többször említette, hogy az a Zsófi ezt tett bele, azt tett bele, így, meg úgy fűszerezte, milyen ügyes. És így találkoztam először Mautner Zsófia nevével. Nagyon nem mélyedtem el azóta sem a főzéstudományában, de egyike azon keveseknek akiket követek. Egyszerűen szimpatikus az Instan elcsípett ételei mögött rejtőző kulturális tudás, a világkonyhai jártassága, amelyet valószínűleg még diplomataként megalapozott. Tőle van az alábbi finomság váza, de lehántottam róla az elérhetetlenebb árú hozzávalókat, kicsit olcsóbbá tettem. Azért ne mondjunk le finomnak igérkező ételekről, mert van benne pár olyan hozzávaló, melynek az ára vagy lelőhelye macerás. Kihívás a passzoló csere, de jó játék. Ez nagyon bejött.
A fénykép alapján több alapanyag is titokban maradna, ezért vázlatosan: jól megmosott, nem meghámozott, centisre szeletelt, majd felkockázott FEHÉR (édesebb mint a vadlila) padlizsánokat, jó sok (10-15 cikk) fokhagymával zsírpapíron olívaolajjal megfröcskölve, só-borsozva sütőben ropogósra fonnyasztunk. Majd joghurtba (pici majonézzel is lehet dúsítani) friss petrezselyemzöldet aprózva, sós mogyorót vagy dióbelet hozzáadva (pisztácia helyett) máris elkészült a tömény, de nagyon ízletes alternatíva. A fűszerezés pedig szabadon variálható, bár a kivül ropogós, belül vajpuhára sült fokhagyma elég dús hatással van az ízére önmagában. Én főtt kukorica mellé tálaltam ezt a nyári salátát, első alkalommal vegyesen készítettem a kétféle padlizsánból, de tesztelve az ízeket, később a fehérre szavaztam.
Végül, jöjjön egy csendélet a dekoratív alapanyagokkal.
No comments:
Post a Comment