Budapesti étkezéseim legalább egyike
biztosan kínai büfés szokott lenni, amikor pár napot ott tartózkodom. Évek óta
kérek mindig a tányéromra ropogós édes csirkét is. Evés közben mindig
fürkésztem, hogyan is tudnám itthon reprodukálni hasonló omlósan, kevésbé
olajosan.
Elárulom mi a titka a képen látható, szinte desszertnek kinéző mézes szezámmagos bundás csirkemell falatkáknak. Az egyik kétségkívül a rizsliszt használata, a másik pedig, és erre jöttem rá most nagy spanyolviasz felfedezőként, egy nagyon pici szódabikarbóna szórása a panírmasszába, amit a palacsintatésztánál sűrűbb állagúra készítettem ebben az esetben. Ettől könnyen felnő a hús köré vont réteg, amit csak sóval-borssal fűszereztem kis darabkákra vágásuk után. Felhevítettem egy bő kanálnyi mézet, amibe szezámmagot és kevés pirospaprikát szórtam, majd ebben az édes ragacsban gyorsan átforgattam a gombóckákká duzzadt, megsült húsokat. Hidegen is fogyasztható, de frissen igazán omlós, ropogós.
Elárulom mi a titka a képen látható, szinte desszertnek kinéző mézes szezámmagos bundás csirkemell falatkáknak. Az egyik kétségkívül a rizsliszt használata, a másik pedig, és erre jöttem rá most nagy spanyolviasz felfedezőként, egy nagyon pici szódabikarbóna szórása a panírmasszába, amit a palacsintatésztánál sűrűbb állagúra készítettem ebben az esetben. Ettől könnyen felnő a hús köré vont réteg, amit csak sóval-borssal fűszereztem kis darabkákra vágásuk után. Felhevítettem egy bő kanálnyi mézet, amibe szezámmagot és kevés pirospaprikát szórtam, majd ebben az édes ragacsban gyorsan átforgattam a gombóckákká duzzadt, megsült húsokat. Hidegen is fogyasztható, de frissen igazán omlós, ropogós.
No comments:
Post a Comment