A történet ott kezdődött, hogy Jamie Oliver budavári éttermében előételnek elfogyasztottunk ropogós polipkarikákat. Én kóstoltam már hasonlót Görögországban és tudtam, hogy az ízletes bunda alatt a fehér izmos "hús" nem szabad rágós, kemény legyen, ha igazán jól van elkészítve... Magam szerettem volna tesztelni, ezért hazaérve beszereztem a hozzávalót és mellé még polipcsápokat is. A karikákat feldarabolva kartam elkészíteni, ahogy az étteremben is volt, de biztosra akartam menni, ezért minden darabkára rásuhintottam egyszer a klopfolóval. Finom is lett, kellően átsült pár perc alatt a pankomorzsás panír alatt, de annyi lett a karikákból, hogy a karok megmaradtak. Így jött az ötlet, hogy azokból jó lenne másnapra egy levest varázsolni. Hasonlóan készítettem mint pár hónapja a pacallevest, de sokkal kevesebb időt igényelt és az eredmény egy meglepően finom leves lett. Persze itt is kell hangsúlyozom, hogy nagyon fontos a magas százalékú tejszín használata, ahhoz, hogy biztosra menjünk és finom krémes levest ehessünk.
Egy polip csápjai 4 adag leveshez volt elégséges, amihez a következőket használtam még: 1, 2 dl vizet, 2 kisebb sárgarépát lereszelve, 3 nagyobb gerezd fokhagymát, 1 dl 30%-os tejszínt, 2 evőkanálnyi ételkeményítőt a sűrítéshez, sót és frissen őrölt mozaikborsot. A feldarabolt csápokat nagyjából negyed óráig vízben felforralva előfőztem, majd leszűrve a levét adtam hozzá a dinsztelt sárgarépához. Összeforgatás után jött bele a víz, fokhagyma, fűszerezés. A sűrítést az főzés utolsó perceiben adtam hozzá, a tejszínt pedig csak később, amikor már visszahült kissé fogyaszthatóvá a leves. Mindenképp lesz még újrafőzve, talán a fűszerezésbe még be lehet vinni egy kis pikantériát, de alapvetően egy nagyon kellemes, előre nem tervezett hozadéka volt ez a gasztroélménynek nem igazán nevezhető budavári étkezésünknek.
No comments:
Post a Comment