Babarántotta

Elég gyakran reggelizem tojást, pontosabban rántottát. Egész pontosan babarántottát...

Szeretek az ételekről gondolkodni... Legkevesebb napi háromszor érintkezünk velük, így átszövik teljes családtörténetünk, annak egy személyes szeletét is, a gyermekkorunkat. Nálam a babarántotta is ilyen. 

Mama készítette nekem, ha náluk aludtam időnként. A belsőházból hozott egy tojást, elővette a kis piros színű, belül szürke márvány, kétfülű lábaskát és a spóron, ahogy neveztük, egy-kettő a legfinomabb rántottát varázsolta elém. Mikor neve után érdeklődtem, azt mondta, azért babarántotta, mert nincs ideje megöregedni. Itt a tojást sütve keverjük össze, nem verjük fel előre, másik tányérban. Puhább, lazább szerkezetű, néhol még a fehérje is kivillan. Egyik kedvencem volt mama ételei közül, a nudli-derelye készítésnek külön története van... Másik nagymamámnál, anyónál is megvolt a rántotta készítés tudománya, a felvert tojást, az olvasztott szalonnára öntve, kellett hagyni, amíg "jól felkapja", ő így mondta, felnő a tojás, csak utána lehetett kissé megforgatni. Aztán később, Székelyföldön egy másik nagytatánál tudtam meg, hogy a rántottát kötelezően kevergetni kell sütéskor, különben egyben hagyva olyan lesz mint a tapló. Megannyi tudás, megannyi ízlés egy-egy tányér étel mögött... ez a szép a gasztrokultúránkban.

A legtöbben tudják rólam, hogy mennyire nehezemre esik a pontos receptleírás, mert érzésből főzök, hozzávetőleges mértékekkel. A babarántotta elkészítése viszont egy mondatban összefoglalható: vegyél 1-2 tojást, üsd rá cseppnyi forró olajra/zsírra, sózd és tégy úgy mintha tükörtojást szeretnél sütni, majd hirtelen meggondolva magad, gyorsan kavard össze a fehérjét a sárgájával és már el is készült. 

Jó étvágyat! Szép, jó, sztoris reggeliket Mindenkinek!