Töltött gomba

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy kinyitva a hűtőszekrény ajtaját azzal szembesült, igen, itt van egy doboz gomba. Oké, de mi még? Mit kezdjek vele? És aztán szép sorban előkerülnek még hozzávalók egy random, de igencsak különleges végeredményt produkáló töltelékhez. A kapros ricottás sajtos almás sósmogyorós sütőben sült gombák pontosan ezt példázzák.

(Bővebben: frissen összevágott kapor a fagyasztóból, ricotta és sajt a reggelitől, reszelt alma és őrölt sósmogyoró összekavarva került a megtisztított, majd sózott-borsozott, kalapjukba kevés olívaolajt csurrantott gombákba)

  Mától tudatosan is lesz még ilyen. Ajánlom kipróbálni!

Canneloni erdélyiesítve

Lehet még várni kellene a télire eltett dolgokkal, de már nagyon kíváncsi voltam az elképzelésem eredményére. Töltött canneloni receptet agyaltam ki zakuszkával és nagy sikere lett.

Itt 3 adag készült egy apróra kockázott csirkemell filéből és egy kisebb üveg anyu finom gombás zakuszkájából. Nem volt tervben, de egy előbbi fogásból megmaradt sajtkrémes krumpli is belekerült a töltelék masszájába. Kevés olívaolajon a pici csirkekockákat épp csak megfehérítettem sózva-borsozva, majd hozzáadtam a zakuszkát és a krumplit. Nem kell megijedni a henger alakú cannelonik megtöltésétől sem, elég hamar sikerült megoldani a legkisebb méretű kávéskanállal. Az edénykékbe helyezve kevés vizet öntöttem mindegyik aljára, majd nagyjából 20 perc volt az első fázis a sütőben, majd a reszelt sajttal beborítva őket, újabb 20 perc következett. Ennél a fogásnál a legfontosabb, hogy a tészta kellőképpen megpuhuljon, de nem kell őket előre, töltés előtt megfőzni.

Nagyon finom lett. Komoly vetélytársa a zakuszkás kenyérnek. Még ha időhátránnyal is indul, nálam mindenképp a nyerő felhasználási módja lett a zakuszkának.

Gyors tojásos leves

Tisztelegjünk az egyetemista évkezdés előtt egy azonnal-kész-levessel. Az a fura lény vagyok, aki sosem vett magának rollton levest, egyszer megkóstoltam a szobatársamét és köszöntem is szépen az olajos-vegetás forró vízben málladozó hullámos tészta-trutyit. Meg lehet engem verni, de ez van. Persze lehet mindez csak annak a számlájára írható, hogy nem vagyok nagy leveses, mert aztán aki az, annak néha egy ilyen is megváltás sok száraz étel után.

No, én tojásos levest főztem anno s néha most is, ha tíz percem marad csak reggel és mégis makacsul ragaszkodom az otthonról vitt ebédhez. Kevés olajon/zsíron/vajon csapott evőkanálnyi lisztet pirítok, s félúton a tűzhely és vízcsap között adok hozzá kevés pirospaprikát, aztán víz, forralás, ételízesítő (vagy helyette többször só, bors, őrölt köménymag) és zupp bele 2 tojás. Miután azok összeszedték magukat és sárgájuk köré fehéret burkolnak, felemelkednek s már kész is a leveske. Gyorsan üvegbe, csap alá hűlni, kevés tejföl hozzá, be a táskába s lehet is futni vele. Ennyi csak a csorgatott tojásos leves.

Mitől zöld a zöld süti?

Talán még épp időben posztolom e bejegyzést, ha valakinek fejtörést okoz, mi legyen a hétvégi édes finomság. Nagyon rég ettem, csak három alapanyagra emlékeztem, ezért a recept egy anyus gyors konzultáció eredménye, amihez minimális méricskélés szükséges csak. Pontosabban egy joghurtos pohár. 

Ez a hamis marcipán süti amellett, hogy érdekes a zöld színe miatt, (ami nem photoshop eredménye), nagyon könnyű és omlós, akár vasárnapi reggelinek egy bögre tej mellé.

3 egész tojást egy pohár cukorral krémesre kavarnunk, hozzáadunk egy pohár olajt, ezt is jól kikavarjuk,ezután jön a pohár joghurt, majd ici-pici só, kiskanál sütőpor, 3 pohár liszt, mák szemre, és a zöld mandula esszencia. Zsírpapíron 20-25 perc alatt megsül, enyhén kihűlt állapotában pedig egyenletesen elsimítunk rajta olvasztott csokoládét. És tádámm! Szép 7végét! Akik nem szeretik a mandulát és a marcipános dolgokat, süssenek ma képviselő fánkot!

Az én kínai kajám

Mára ezt a finom nyári ebédet kerestem elő, ami szerencsére egyáltalán nem szezonális étel. A cukkínit néha paprika (kápia) váltja, de alap a csirkemell, sárgarépa, gomba. Ezekből minden felaprítva/szeletelve, cseppnyi forró olívaolajon külön-külön megpirul, majd a végén összeforgatva őket még bőven megy rájuk szójaszósz és kész is. Mindig a csirkemell felcsíkozásával kezdem, amit összeforgatok egy cikk, vékony szeletekre vágott fokhagymával és szójaszósszal leöntök. Ehhez semmi egyéb fűszerezés nem szükséges már szerintem, mert amíg az egyéb zöldségeket előkészítem a hús kellően beissza a páclét és még puhább lesz.

A lényeg, hogy minden csak pirul (a sárgarépa karamellizálódik is kicsit), és nagyon picit párolódik fedő alatt, így megmarad a zöldségek ropogóssága. Valószínű emiatt neveztük el ezt pár éve kínai kajának. És persze a rizs köret is ráerősít erre a hatásra. Legtöbbször azt főzök mellé, ritkábban vékony rizstésztát. Ha vendégnek készítenétek és inkább vele üldögélnétek, ahelyett, hogy az orra előtt kelljen nyesni-vágni az alapanyagokat, simán előkészíthető minden hamarabb és így már akár negyed óra alatt meglehetsz a főzicskézős résszel, pár serpenyőösszerázós attraktív mozdulatsor közepette. :p Mesterfogás mesterfokon. Próbáljátok ki, mert amellett, hogy finom, nagyon egészséges is.

Kezdjük a folytatást

A napokban úgy döntöttem, itt az ideje újraélesíteni ezt a gasztro-mesét. Az elmúlt időszak szépevéseit szerencsére lencsevégre kaptam, ezért mától kisebb időközönként újra megmutatom egy-egy fakanáltánc eredményét. Isten hozott mindenkit újra a piros kockás abroszon, ami néha lehet épp pöttyös.

Kezdjük a folytatást a patiszon-őrülettel.
Vannak fenomenális ízű kerti termények. A csillagtök egyik ilyen. Aki kóstolta már, annak nem kell magyarázni. Aki nem, az képzelje el milyen lehetne a rántott vaj. Na pont ilyen. Krémesen omlós. Jelzőkön túli, nem is ragozom tovább. Rántott verzióját próbáltam csak, kiváló. Nem vagyok elvetemült tovább kísérletezni, ezzel tökéletesen elégedett vagyok. Sima görög joghurttal, rukkolás salátával (dió, paradicsom, balzsamecetkrém) még nem rontjuk el a különlegességét. De el tudnám képzelni krumpli pürével és valami édes-savanyú mártással is.

Parti asztal

Ma két hónapja indult e virtuális kis betekintő egy lelkes főzőcskéző konyhájába...
Köszönöm az érdeklődést, szívesen válaszoltam a privát receptkérő üzeneteitekre is. Ha sikerült eddig pár finomság elkeszítéséhez inspirációt találni az én ötleteimből, már elértem a célom.

Egy múltkori csajos beszélgetésben egy fiatal feleség megjegyezte, "meglátod aztán majd beleunsz a főzésbe ha napi szinten kell tenned." Én nem csak akkor főzök, ha eszembe jut, majdnem napi szinten és inkább inspiráló tud lenni, mások kedvében járni finom ételekkel. Azt gondolom, hogy a főzés szeretetét egyedül a mosogatás képes lelombozni, de ma már arra is vannak megoldások.

Azért eszünk, hogy éljünk és nem azért élünk, hogy együnk.
Nem ő találta ki, de én ezt apumtól hallottam legelőször, ezért hozzá kapcsolom és ahhoz a mértéktartó, kiegyensúlyozott és soha nem pazarló életvitelhez, ami az otthoni 14 évet jellemezte. Anyu a legfinomabbakat főzi mindig, de nem lehet neki segíteni, olyan fokú precizitást vár el, amire én nem tudok figyelni, ezért néha a tálalásban találtam meg a konyha szépségeit. Aztán a kolozsvári élet és a nem szeretek "borkánokat" csörömpölni több éves rutinja észrevétlen kezembe adta a fakanalat. Elsőként köménymagleves készült anyu telefonos instruálásával, emlékszem...

Azt hiszem, hogy a vágy a szép étkezésre a parafrázisban valahol középen van, az ösztönös létfenntartó viselkedésünkre rárakodott civilizációs vívmány az étel tisztelete.

Amire időnkből szánunk, amire figyelünk, azt tiszteljük, vagy általa éppen embertársainkat, szeretteinket. Az asztal és a rákerülő finomságok egy ilyen megnyilvánulás az esztétikai szempontok mellett, melyek átemelik ezt a területet a művészet világába. Ezzel a szilveszteri, évzáró asztalkával búcsúzom egy rövid időre és ha valaki almás cékla salátát szeretne készíteni vagy töltött gombafejeket, esetleg laska salátát, kijelenthetem, hogy mind nagyon jó választás, nemcsak partizáshoz.

Humusz, a csicseriborsókrém

Az egyik legkiadósabb ételt esszük, ha a humuszt választjuk. Hályogkovácsmódra készül már sokadjára, "igazit" még nem ettem. Az ízre alapozok, ha az finom, akkor mindegy is milyen az eredeti, de azért szívesen megkóstolnám egy humuszbárban is.

Az alap a csicseriborsó és szezámmag, és a titok a jó minőségű olívaolaj. Kipróbálva már csicseriborsó lisztből is, puliszkaszerűen megfőzve és ízesítve fokhagymával, só-bors, pici őrölt kömény, mustár, citromlével.

Sosem vettem kész tahinit, daráltam szezámmagot. Ebbe darált mogyoró is került, és konzerv-borsót turmixoltam le, amit felbontás után alaposan atmostam szűrőben. Ez a mogyorós változat ízlett eddig a legjobban. Általában piros paprikával meghintve fogyasszák, de anélkül szerintem finomabb. Próbáljátok ki, tömény eledel, vendégváráshoz is praktikus, gyorsan összedobható!

Könnyű nyári leves

Már hiányzott a repertoárból egy igazán könnyű nyári zöldségleves. A karfiolos a kedvenc, amiből most éppen kimaradt a krumpli. Néha készül karalábéval is. Az egyetlen trükkje, hogy a megfelelő sorrendben és időben dobjuk a levessé fővő vízbe az előkészített hozzávalókat: felaprózott murok kevés olajon dinsztelve, így színt ad a levesnek, karfiol, fagyos zöldborsó, reszelt tészta vagy "eperlevél". Régen mindig rásegítettem egy kis ételízesítővel, ma már nem érzem szükségét csak sónak, borsnak. Első forrás után lassú lángon főzve nem válik zavarossá, szépen egymásba főnek az ízek.

Ez a munkába menő levesakvárium ilyenkor a legjobb folyadékpótló is amellett, hogy nagyon finom.

Nokedli akár reggelire is

A nagy hőségnek azért jó oldala is volt:

1. Másfél nap alatt elkészült a rég áhított kovászos uborka.

2. A hétvégi tesztelés után, hozzá hipp-hopp kitalált villás reggeli egyik alap hozzávalóját a fagyóból kivéve, fél órán belül kockázni/csíkozni lehetett, mialatt elkészült a nokedli (1 tojás, kb másfél deci víz, annyi liszt amennyitől az állaga csak a szaggatóval csorog alá a sós, lobogó vízbe és formáját tartva fő meg), amit hideg vízzel átmosva hozzáadtam a picit párolt, majd piruló bacon-höz és nyakonöntöttem felvert tojással, aztán 2 perc...

És tádámmm: bacon-ös, tojásos nokedli parmezánnal, kovászos uborkával. Ebédnek is elmegy, szerintem még korai vacsorának is, ha kipróbálnátok! Érdemes! Talán kevés juhtúróval, a parmezán helyett, még finomabb...

Élénk színekben pompázó vasárnapi ebéd

Még egy képkocka az elmúlt hétvége nagy konyhai kalandozásából. Kacsacomb konfitálás. És nem is a fogalom ijesztő, hanem az Idő, amit rá kell szánni, mert van aki 4! órát említ.

Konfitáljuk, gondoltam, ha már ez a trendi eljárás, no és ami fontosabb, hogy a legízletesebb, állítólag. Nagymamám és anyóm minden télen konfitált, disznóvágás után, de ők csak kisütötték a húst, kolbászt zsír alatt minden szakszó nélkül, és hagyták őket beledermedni, majd így volt jó sok vasárnapon át a kikavart krumplipüré mellé illatos-omlós csemege. Tartósító eljárás, mondja a nagykönyv. Oké. Majd máskor gondolunk a télre is.

Alámerítettem én is a felforrósított zsírba a só-bors-rozmaring trióval bepácolt combikat, miután pár perc alatt megpírítottam mindkét oldalukat. Az előkelő társaságba még belevegyítettem egy gerezd félbevágott fokhagymát, két kis babérlevélkét és a leglassúbb lángon lefedett serpenyőben két órán keresztül várakoztam. A végefelé csak, nem akartam, hogy megégjenek, még adtam hozzá kakukkfüvet és még kevés rozmaringot. Egy tejfölös vödörke sima kacsazsír alakult át ezidő alatt ízletes-fűszeres kenhető finomsággá. A metamorfózis szemmel is jól látható volt, de kóstoláskor értettük meg, hogy mit esznek annyira a kacsacombon. Párolt lila káposztával és krumpli pürével zseniális fogás.

A káposzta is kapott babérlevelet, sót, borsot, de a csel, az előkaramellizált egy kanál cukorban van, amivel indul a párolás, attól még különlegesebb az íze. A püré, egyszerűen csak a megszokott formájában, a legjobb kiegészítőnek bizonyult, nála a habosra kavarás a lényeg.

Nem minden konyhai pepecselés éri meg a rászánt időt, de ez nagyon!